Este van, este van,
Ki-ki karanténban,
Nagymama tévézik kint, a nappalinkban.
Nem is lenne ez baj, ha nem ordítana:
Isaurát nézi, nagyot hall a Mama.
– Eredj fiam, Sára, vedd fel a szkafandert,
Hakítsd le a tévét ötszáz decibellel! –
Megyen a lány legott, arcmaszkban, kesztyűben,
Kinyitja az ajtót, áll a kereszttűzben.
Isaurát nyúzzák, Mama alszik békén,
Nagy erőkkel horkol, mint egy szeles kémény.
Bátorodik Sára, oson a tévéhez:
Kikapcsolja gyorsan, vágyik a békére.
Felsóhajt a Család, alhatunk már végre,
De a nagy csöndbe beledörren néne:
– Nem hallom a filmet, nekapcsojjadmánle!-
Este van, este van,
Rohadt késő este,
“Szeretjük a Mamát”, mantrázzuk csak egyre.
Ülünk a setétben, arcunkon könny pereg,
Talán majd a nyáron aludhatunk egyet.
-Hozzad lyányom, Sára, a kémia könyvedet,
Feltalálok, majd én, a vírusra gyógy -szeret!-
Just Me 