Vártalak

A hosszú csend után először csak a sejtés érkezik: jönnöd kell…

Aztán váratlanul betoppansz, nem hagyva időt a felismerésre. Meglepsz. Talán szórakoztat az ideges kapkodásom. Talán nem szereted a megszokást…

Álmodtam veled. Érezni véltem, ahogy átsuhansz a szobán, lágyan megérintve az arcomat. Kezdődik, gondoltam, és reggel lázas keresésbe kezdtem. Lábujjhegyen lopakodva, álmosan fürkészek: hol lehetsz? Hiszen éjjel itt voltál! Vártalak is.

Még nem tudom, mit mondok, ha végre a szemedbe nézhetek. Mindig elakad a szavam, ha meglátlak. Hiába várlak, váratlanul lepsz meg…

Azt hiszem, most is csak lefújlak poloskaírtóval, és lehúzlak a wc-n…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s