A hosszú csend után először csak a sejtés érkezik: jönnöd kell…
Aztán váratlanul betoppansz, nem hagyva időt a felismerésre. Meglepsz. Talán szórakoztat az ideges kapkodásom. Talán nem szereted a megszokást…
Álmodtam veled. Érezni véltem, ahogy átsuhansz a szobán, lágyan megérintve az arcomat. Kezdődik, gondoltam, és reggel lázas keresésbe kezdtem. Lábujjhegyen lopakodva, álmosan fürkészek: hol lehetsz? Hiszen éjjel itt voltál! Vártalak is.
Még nem tudom, mit mondok, ha végre a szemedbe nézhetek. Mindig elakad a szavam, ha meglátlak. Hiába várlak, váratlanul lepsz meg…
Azt hiszem, most is csak lefújlak poloskaírtóval, és lehúzlak a wc-n…
Just Me 