Üzen az Univerzum

Az Univerzum mindig jelez: tedd – ne tedd. Ha nem tudod hogyan, hát figyelj!

Március 20. péntek.

Muszáj (értsd: muszály) kimennem a temetőbe, ki tudja mi lesz holnap…

Friss a seb, nehéz feldolgozni, tenni, menni kell. Megnézni, mennyi koszorú maradt, szalagokat összeszedni, virágokat elrendezni, búcsúzkodni…

Egyetlen, ici-pici anyukám maradt, akiért én vagyok felelős egyedül, vigyáznom kell magamra is.

Illendőségből feketébe öltözöm

(be kell mennem a temetőirodába is), felelősségből kesztyűt, sapkát veszek, és maszkot.

Szatyorban túlélő-készlet: másfél liter víz, kézfertőtlenítő, kardigán, ásó, kapa, nagyharang.

Kint 20°C, napsütés, rigófütty.

A maszk sehogy sem pászol.

Csomót kell kötnöm a gumira. Nyomja a fülemet a sapka alatt.

Ha az orrom közepéig felhúzom, akkor a szemüvegem leszánkázik rajta.

Ha a szemüveg van alul, akkor meg bepárásodik.

Kikalkulálom azt a pontot az orrom hegyén, ami még megtartja mindkettőt egymástól kellő távolságra ( most az egyszer hálás vagyok a sorsnak, hogy egy mini síugrósáncot kaptam ), és elindulok.

Ha óvatosan fújom ki a levegőt, akkor csak kicsit párásodik.

Fog ez menni.

Ööö…izzad az arcom…

Nem baj, nem látszik.

Az utcán emberek. Sokan. Pólóban, papucsban. Maszk, kesztyű nélkül. Gyerekek labdáznak.

Hülyén ( értsd: hüjének) érzem magam.

A buszon kiválasztom azt a helyet, ahol nincs senki a hátam mögött.

Ősz hajú nő száll fel

( se maszk, se here, se zádé), és leül az ajtó melletti ülésre.

Köhécsel…

Majd egy rohadt nagyot tüsszent a tenyerébe!

Az ülésbe gyökeredzik a seggem.

…Elővesz egy műsoros zsebkendő-makettet, és kifújja az orrát (szintén a tenyerébe).

Jelez, kapaszkodik, leszáll…

Az 1-es villamos szinte üres.

Megkönnyebbülten

(és merő csatakosan az izzadtságtól) ugrok fel, – de ott is maradok, ahol landolok.

A Szappanellenes Liga erős magja csoportosan követi a szekta szellemiségét: “ne fürggyé, igyá’ “.

Jókedvükbe engem is belevonnának: “deszépmaszkodvan verjemaszádba!”, de én inkább lesompolygok a járműről.

Az aluljáró üres, egy lélek sincs ott.

Talán a Szentlélek szólhatott utánam borostás hangon, hogy ” ha beteg vagy, mi a k…anyádé’ nem maracc otthol?!”

Állom a sarat: nem kapom le a maszkot.

A temetőben minden koszorú megvan, szalagokat begyűjtöm, virágokat elrendezem, műanyag flakonnal vízért indulok.

A kutak csapjai leszerelve.

Csapraverem az ásványvizemet.

A kézfertőtlenítővel alaposan elkenem a koszt a kezemen, és visszahúzom a kesztyűt.

Újpest központ, metróállomás. Az egyetlen ember, akin maszk van, a jegyellenőr. Szívemben az összetartozás meleg érzésével kezelek egy jegyet (kicsit fáj csak), és elindulok lefelé a lépcsőn.

Középtájt járva meglátom, hogy bent áll a metró, alig vannak rajta.

Szaporázni kezdek.

A sietségtől kizökken a viszonylagos rend az arcomon: a szemüvegem csúszni kezd az izzadságon…

Hatalmas önuralommal nem kapok oda, megvárom, amíg a mellkasomra ér, ott nyakon csípem, miközben robogok tovább. A lépcső azonnal ködbeborul…

A másodperc töredéke alatt, és mínusz négy dioptriával kevesebbel – kell eldöntenem, hogy a sárga csík mit jelent: van még lépcső, vagy elfogyott…

Úgy döntök, hogy nincs.

De van.

Kettő.

Nagyon gyorsan megjárom mindkettőt:

Térddel a sapkámon landolok

( vajon mikor előzött meg?!),

arccal pedig egy kóbor szendvicsen.

Metróból vastaps hallatszik.

Nem merek felnézni, felkelni meg pláne.

Két galamb áll megrökönyödve, és néz rondán.

Megzavartam az ebédjüket.

A metró elindul,

tápászkodom.

A hajamban fonnyadt saláta, a maszkomra – mint egy szépségflastrom-

szalámi tapadva.

Paprikás.

Visszaadom a galamboknak, és elnézést kérek tőlük.

Elnézik.

A következő metró érkeztéig rendezem soraimat, további szemtanú nincs, a szendvicsből hálisten kispórolták a vajat, sapkámat leporolom, szemüveget visszaügyeskedem a fejemre.

Megúsztam.

Megúsztam…?

  • Hazaérve az ajtón kívül levetkőztem, és mindent kint is hagytam. Zuhanyozás közben összeszámoltam a jeleket, amit az Univerzum küldött:
  • Mostantól sehová!
  • UGYANEZ VELED IS MEGTÖRTÉNHET, MARADJ OTTHON!!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s